Gyerekkorom egyik meghatározó helyszíne Ráckeve volt. Sok nyarat töltöttem hozzám hasonló korú fiatalokkal a Duna kis ága mellett. Rengeteg szép emléket tudnék összegyűjteni ezekről az időkről, a vidám fürdőzésektől a snapszer partikig. Azonban amitől mindig is különleges marad számomra ez a hely, az a mérhetetlen nyugalom, amit a víz mellett megtapasztaltam. Esténként, amikor a nap elindult pihenőjére, hogy átadja a helyét a csillagos égnek, a hullámok pedig halkan ringatták a kikötött csónakokat, olyan volt, mint ha megállt volna az idő.
Ezt a semmihez sem hasonlítható hangulatot szerettem volna megfogni, amikor belekezdtem ebbe a rajzba.
Az alábbi első skiccen is látszik, hogy a téma elég hamar megvolt, és nem sokat változott a végső verzióig. A főszereplő három öreg horgász, de ugyanolyan fontos szerepet kapott a víz, és az alkonyuló ég is.
Mielőtt nekiálltam a digitális rajznak, sokat kísérleteztem az arcokkal papíron, mivel ez gyorsabb, és egymás mellett láthatom a korábbi próbálkozásokat. Íme erre két példa.
A forrás anyagok nagy részét sajnos már letöröltem, (nem gondoltam még annak idején, hogy blogot tervezek indítani a rajzaimmal) így nem tudok igazán látványos “így készült” képsorozatot csinálni. De ha megnézitek a színezés előtti kész tusrajzot, látszik, hogy ennél a rajznál bizony a színek a főszereplők, akárcsak az alkonyi Dunánál.
